Az erkölcsi érték hordozója (amihez az erkölcsi értékelés a "jó" és "rossz" értékeket rendeli hozzá) lehet a cselekvés következménye, a cselekvés módja (eszköze) és a cselekvés szándéka (indítéka). A kötelesség-etikák (deontológikus elméletek) értelmében a cselekvés erkölcsi értékét egyedül a cselekvés módja határozza meg. A deontológia irányzatai általában általános és kötelező érvényű parancsokat fogalmaznak meg. A deontológia első számú klasszikusa I. Kant.

Az erkölcsi érték hordozója (amihez az erkölcsi értékelés a "jó" és "rossz" értékeket rendeli hozzá) lehet a cselekvés következménye, a cselekvés módja (eszköze) és a cselekvés szándéka (indítéka). A következményelvű (konzekvencialista) etikák szerint egy cselekvés erkölcsi értékét (közvetlen és közvetett) eredményének értéke határozza meg. Az etika ebben a rendszerben az azonosítható felek hasznainak és kárainak számbavételét jelenti. Az etikai egoizmus szerint a cselekedeteket csakis a cselekvő, míg az ún. utilitarizmus szerint a cselekedet által érintett minden személy szempontjából értékelni kell. Az utilitarizmus legjelentősebb alakjai: J. Bentham, J. S. Mill, G. E. Moore, H. Sidgwick. Az utilitarista etika a modern közgazdaságtudomány egyik alapvető építőkockája volt és maradt, a költség-haszon elemzések logikája a közgazdászok számára jól ismert. (Ld. még: kötelesség-etika, erény etika)