A bennfentes kereskedelem kifejezése sokszor összefügg a piaci manipulációval és általában törvényellenes magatartáshoz kapcsolják, noha az amerikai terminológia használja a törvényes bennfentes kereskedés kifejezését is.
A bennfentes kereskedelem tilalmával a cél az integrált piac védelme, a piac zavartalan működésének megteremtése, a piaci kereskedelemben résztvevők esélyegyenlőségének biztosítása, egy magas fokú köz-, illetve befektetői bizalom elérése és a gazdasági növekedés elősegítése. A bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció akadályozza a piac teljes és megfelelő átláthatóságát, ez pedig előfeltétele annak, hogy az integrált pénzügyi piacokon az összes gazdasági szereplő részt vehessen a kereskedésben.
Bennfentes kereskedelem a bennfentes személy által - saját nevében vagy képviselőként eljárva - saját vagy harmadik személy javára történő előnyszerzés céljából
- azzal az értékpapírral vagy tőzsdei termékkel folytatott kereskedelem, amelyre a bennfentes információ vonatkozik,
- más személy megbízása azzal, hogy ilyen értékpapírral vagy tőzsdei termékkel kereskedjen, vagy
- javaslat tétele más személynek arra, hogy ilyen értékpapírt vagy tőzsdei terméket megvásároljon vagy elidegenítsen.
A tárgyban született EU irányelv szűkebb a korábbi, hazai szabályozásnál és csak az értékpapír-ügyletekre vonatkozik. A bennfentes értékpapír-kereskedést három évig terjedő szabadságvesztéssel bűntetik.

Bolygónk egészségi állapotának az egyetlen közvetlen mérőszáma, az élet bennünket körülvevő sokfélesége, biodiverzitása több mint 3 milliárd éves fejlődés eredménye. A kihalás az evolúció természetes velejárója, és a kipusztulás természetes vagy "háttér"-aránya körülbelül évi 1-10 faj. Ezzel szemben a tudósok becslése szerint a XX. században a kihalás felgyorsult, és mértéke legalább évi 1000 fajra nőtt. A Földön az emberi tevékenység olyan mértékűvé vált - jelenleg több mint hatmilliárdnyian vagyunk és a bolygó évi biológiai hozamának körülbelül 40 százalékát elfogyasztjuk -, hogy éppen a biológiai sokféleség ökológiai alapjait pusztítjuk, és egyedülálló génállományokat, fajokat, sőt teljes fajtársulásokat veszítünk el mindörökre.
A biológiai sokféleség a gének, fajok és ökológiai rendszerek teljes száma egy-egy területen, valamint ezek változatossága. A biodiverzitás teszi lehetővé magát az életet. A jelen egyik legfontosabb nemzetközi politikai-gazdasági problémája kétségkívül a biológiai sokféleség megõrzését biztosító, illetve a biológiai erõforrásokkal való gazdálkodást szabályozó megfelelõ nemzetközi rezsim kiépítése. A rendszernek többféle elvárást kell kielégítenie: egyszerre kell ökológiailag fenntarthatónak, gazdaságilag hatékonynak és igazságosnak, valamint politikailag kivihetõnek bizonyulnia. Az 1992-es Rio de Janeiró-i környezetvédelmi csúcskonferencián elfogadott Egyezmény a biológiai sokféleségrõl (Convention on Biological Diversity) az aláírók szándéka szerint egy ilyen rezsim alapját veti meg, ám többen szkeptikusak a tekintetben, hogy valóban képes-e ezt a szerepet betölteni (lásd Hufty (1998)). E nézet szerint a jelenlegi helyzetet egyfajta furcsa anarchia jellemzi, amelyben a szabályok jó esetben is csak formálódóban vannak a különbözõ aktorok egymással gyakran nehezen összeegyeztethetõ törekvései mentén. A jelentõs nézetkülönbségek léte nem meglepõ, ha belegondolunk, hogy az ügyben érintettek közé tartoznak a fejlett és a fejlõdõ országok államai, az élet megjelenési formáit hasznosító ipar vállalatai, a nemzetközi környezetvédelmi és fejlesztési szervezetek, a "zöldek" és az egyéb nem kormányzati intézmények (NGO-k), a nemzetközi és a helyi génbankok, a kutatók, s végsõ soron azok a hétköznapi emberek, akiknek a diverzitás megõrzése vagy pusztulása köszönhetõ.