MENÜ

TOPLISTA

hirdetés

Szótár

  • A-Á
  • B
  • C
  • D
  • E-É
  • F
  • G
  • H
  • I-Í
  • J
  • K
  • L
  • M
  • N
  • O-Ó-Ö-Ő
  • P
  • Q
  • R
  • S
  • T
  • U-Ú-Ü-Ű
  • V
  • W
  • X
  • Y
  • Z

Erény etika

A cselekedetek etikai megítélését nem azok hatásai vagy következményei befolyásolják, hanem a cselekedetek származása: annak vizsgálatáról van szó, hogy cselekvéseink mennyiben erősítenek meg (vagy gyengítenek) bizonyos erényeket vagy pozitív személyiségjellemzőket. Az erények nem teljesen velünk születettek; azokat, legalább részben, meg kell szereznünk: tanulás, gyakorlás útján. Az erény-etika hívei azt tartják a szabály-alapú etikai rendszerek (pl. a következmény-etika és a kötelesség-etika) egyik hibájának, hogy az általános elvek használata elszegényíti az etika nyelvét. A morális érvelés nem egyszerűen elvont elvek alkalmazása konkrét szituációkra, hanem a gyakorlati bölcsesség megnyilvánulása: az egyén morális fejlődése során szerzett ítélőképesség morális érzékenységre épülő kamatoztatása.

Esélyegyenlőség (equal opportunity)

A politikai, gazdasági és szociális részvétel útjában álló akadályok hiánya. Az esélyegyenlõség biztosítása alapvetõen állami kötelezettség, aminek az állam tényleges intézkedésekkel, illetve jogalkotással tehet eleget. Mindenki egyforma esélyeket érdemel az élet bármely területén nemre, fajra, korra, politikai vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
Az Európai Unióban az esélyegyenlőség kérdése három jól elkülöníthető időszakra tagolható. 1957-1975 között a Közösség kizárólag az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének biztosítására törekedett nők és férfiak között. A ’70-es évektől az esélyegyenlőség szociális vonatkozásai (az önfoglalkoztatás, a gyermeknevelési szabadság, a terhes nők védelme stb.) kerültek előtérbe. A ’80-as évektől gyakorlati érvényesülésre került sor, de a tárgykörben soha nem léptek túl a nők és férfiak esélyegyenlőségének keretein.

Etikai bizottság

Az etikai bizottságok megjelenése szorosan kötődik az etikai kódexek kialakulásához. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy ki kell alakítani egy olyan fórumot, amelynek felelősségi körébe tartozik az etikai kódexekben foglalt normák betartásának figyelése, valamint az ezen normák megszegőivel szembeni eljárás lefolytatása. Az etikai bizottság feladata tehát kettős: egyrészt a normabetartás folyamatos nyomon követése ("monitoring" funkció), másrészt pedig a normasértő alkalmazott elleni fellépés ("szankcionálási" funkció). Nincs általános gyakorlat arra nézve, hogy az etikai bizottságok kezébe milyen jogosítványokat adnak a vállalatok. Megfigyelhető azonban, hogy szinte kivétel nélkül rendelkeznek azzal a jogkörrel, hogy különösen súlyos esetben az adott alkalmazott elbocsátását kezdeményezzék.

Etikai forródrót (ethics hotline)

Ez az intézmény egy olyan alapvető problémára kísérel meg választ adni, amellyel minden, az etikus szervezeti kultúra mellett elkötelezett vállalatnak szembesülnie kell. Amennyiben egy vállalat elvárja alkalmazottaitól, hogy azok tegyék szóvá a tudomásukra jutott nem etikus cselekedeteket, vagy egyszerűen biztosítani akarja számukra az őket személyesen érintő problémákban való eligazodást, akkor biztosítania kell a problémát felvető alkalmazottak anonimitását. Így születtek meg azok a vállalaton belüli forródrótok, amelyeket akkor tárcsázhatnak a munkatársak, ha a fenti problémákkal szembesülnek. A telefonvonal másik végén ülő munkatárs tehát egyszerre tölt be információtovábbító (a nem etikus cselekedetek esetén) és tanácsadó (az egyéni problémák esetén) szerepet. Mivel itt az anonimitásnak kiemelt szerepe van, a vállalatnak komolyan kell vennie az ezzel járó következményeket: nem szabad például nyomozni a telefonáló után.

Etikai igazgató (ethics director)

Az etikai igazgató mint a vállalat etikai ügyeiért felelős vezető beosztású alkalmazott megjelenése az elmúlt évek vállalati gyakorlatának eredménye. A funkció kialakulására a következő okok hatottak: (1) a vállalatok társadalmi felelősségét firtató társadalmi nyomás arra késztette a vállalatokat, hogy mechanizmusokat alakítsanak ki a nyomásgyakorló csoportokkal való kommunikációra; (2) mivel a szervezeti etikai problémák kezelése a klasszikus szervezeti hierarchiában egyik funkcionális területhez sem kötődik közvetlenül, szükségesnek látszott egy olyan speciális funkció létrehozása, amelynek betöltőjéhez egyértelműen hozzárendelhetők az etikai problémák; (3) az etikus vállalati légkör feltételezi egy olyan funkció meglétét, amelynek betöltőjéhez a vállalat alkalmazottjai fordulhatnak a számukra problémát okozó kérdésekkel, illetve átadhatják azokat az információkat, amelyek az ilyen típusú ügyekkel kapcsolatban tudomásukra jutottak; (4) az etikai képzési programok megvalósításához szükség van olyan vállalati munkatársra, aki kezdeményezője és szervezője lehet ezeknek a programoknak.

Etikai intézmények

Az "etikai intézmények" kifejezés gyűjtőfogalom: olyan szervezeti és iparági szintű intézményeket (szervezeti megoldásokat) jelöl, amelyek célja az etikai szempontok formális megjelenítése és ezáltal az etikusabb szervezeti környezet kialakítása. A megfelelően kialakított intézmények támogatják az etikus szervezeti kultúrát. A legjellemzőbb etikai intézmények az etikai (társadalmi) audit, az etikai bizottság, az etikai forródrót, az etikai igazgató, az etikai iroda, az etikai (társadalmi) jelentés, az etikai képzési program, és az etikai kódex.

Etikai iroda

Az etikai iroda azon intézmények (pozíciók, szervezeti egységek) összefoglaló elnevezése, amelyek hatáskörébe tartozik az etikai problémák figyelemmel kísérése, az etikával összefüggő programok fejlesztése és kivitelezése, azok ellenőrzése, azaz az etika menedzsmentje. Vezetője általában az etikai igazgató.

Etikai képzési program

Az etikai képzési programok elsősorban olyan elemzési keretek bemutatását és gyakoroltatását célozzák, amelyek segítséget nyújthatnak a munkatársaknak a komplex, etikai dimenzióval bíró problémák elemzésében és megoldásában. A képzési program lehetséges tartalma: a vállalat értékelkötelezettségeinek megismertetése, ezen értékek újragondolása; olyan etikai jellegű problémák felvetése, amelyekkel az adott vállalat piaci működése során szembesül; olyan morálfilozófiai tradíciók bemutatása, amelyek segíthetik a munkatársakat a gyakorlatban felmerülő problémák elemzésében és megoldásában; a felelősségteljes döntésekhez szükséges és a vállalatnál rendelkezésre álló eszközök etikai intézmények bemutatása.

Etikai (magatartási) kódex (code of ethics, code of conduct)

Az etikai kódex olyan vállalati iránymutatás, amely a vállalat alkalmazottaitól elvárt viselkedésre vonatkozik, kijelölve a vállalat által elfogadott, illetve tiltott magatartásformák közötti határokat. A kódexeknek két alapvető fajtáját különböztethetjük meg: érték- (vagy integritás-), illetve jogi megfelelés-orientációjú kódexek. Az értékorientált megközelítés a szervezeti (etikai) értékek meghatározására, a munkatársak etikai elkötelezettségének, aspirációinak felkeltésére és támogatására épít. A megfelelés-orientáció a jogszabályokat sértő tettek megelőzésére, feltárására és büntetésére koncentrál. A kódexek általában tartalmazzák a konfliktusok kezelésének módját. A kódexben foglalt normák megsértésével kapcsolatos bejelentések, problémák kivizsgálásának intézménye általában az etikai bizottság. Az Egyesült Államok legnagyobb vállalatai szinte kivétel nélkül rendelkeznek etikai kódexekkel, és ez az arány Nyugat-Európában már az 1990-es évek végén is 50 százalék felett volt. Ugyanebben az időszakban az etikai kódexek magyarországi elterjedtségének mértékét a közepes és annál nagyobb hazai vállalatok körében 10 százalék alattira tehetjük.

hirdetés

CR INTERAKTÍV

HÍRARCHÍVUM

hirdetés