2011. április 10., vasárnap
"Vigyázzanak, ne nyúljanak semmihez kesztyű nélkül" - figyelmeztetett az idegenvezető, amikor a tudósító és társai beléptek az óvodába, és a Geiger-Müller számláló, mint egy dühös csörgőkígyó sziszegni kezdett.
A padlón és a polcokon negyedszázados fehér por lepte műanyag kockák, plüssmackók, gyermekkönyvek, közöttük gyermekekre méretezett gázálarcok.
A csöppségek valami szörnyűség elől menekültek ártatlan zugukból. Otthonuk, a valaha mintavárosnak számító Pripjaty a valóságban játszódó apokaliptikus film színhelye lett.
A néhány kilométerrel arrébb fekvő Csernobilből fúvó szelek útjában fekvő Pripjaty a világtörténelem legsúlyosabb atombalesetének csillagászati költségeit jelképezi. Sorsa a fukusimai atomerőmű-balesettel küzdő Japánban is dermesztő gondolatokat ébreszt.
A csernobili atomerőmű személyzetének egykori lakóhelye, Pripjaty teljes, közel 50 ezer fős lakosságát kimenekítették, miután 1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4. számú reaktora felrobbant.
Valaha Pripjatyot tekintették a Szovjetunió az egyik legkellemesebb városának" - mondta Mikola Fomin, a látogatókat az erőművet övező 30 kilométeres tiltott övezetben kísérő ukrán fiatal. Jók voltak a lakások és az iskolák, és a boltokban olyan dolgokat lehetett kapni, amit másutt sehol" - tette hozzá.
A városban ma fák nőnek az elhanyagolt aszfaltos utak kátyúiban, fű a macskakövek közötti réseken. Sehol egy lélek.
"Minden új, modern volt" - mondta Fomin.
