Az óceánon az áramlatok miatt két fő szemétzóna alakult ki; az egyik Japántól keletre (úgynevezett keleti szemétfolt), a másik Hawaiihoz közel (úgynevezett nyugati szemétfolt). Becslések szerint 100 millió tonna hulladékról van szó. A szemét összetétele vegyes: vannak benne gumiabroncsok, focilabdák, legókockák, halászhálók és még rengeteg minden, de a fő összetevők a műanyagok, elsősorban a nylonzacskók és az üdítős üvegek. A szemét mintegy egyötödét hajókról és olaj-fúrótornyokról dobálták ki, a többi mind a szárazföldről származik. A Hawaii melletti szemétfoltot egy volt vitorlázó fedezte fel, amikor le akarta rövidíteni az utat egy yachtversenyre igyekezve. Korábban azért nem szúrta ki senki a hatalmas szemétszigetet, mert az áramlatok miatt ezeket a vizeket elkerülik a hajósok.

Az utóbbi hatvan évben az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba hajigált műanyaghulladékokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják le, melyek egy Texas területénél mintegy kétszer nagyobb hulladéktakaróvá összesűrűsödve azóta is ott lebegnek az óceán közvetlen felszíne alatt. A keleti szemétfoltnak az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken található, így elég nehéz a környező államoktól támogatást szerezni a felszámolására.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Brita vízszűrő vállalat által támogatott ötvennapos út során a "Kaisei" - japánul óceánbolygót jelentő - hajó San Franciscóból Hawaii irányába haladva kétszer szeli majd át a tudomány számára eddig rejtélyt jelentő területet. Egy fenékhálós halászhajó fogja kísérni, mely úgy próbálja majd kiszűrni az óceánból a hulladékot, hogy a lehető legkisebb kárt okozza a tenger élővilágában.

"Olyan hálóra van szükség, amely elég sűrű a hulladékszemcsék kiszűréséhez, de ahhoz mégis elég tág, hogy a planktonok átférjenek rajta" - mondta Doug Woodring hongkongi vállalkozó és környezetvédő, a kétmillió dollárt felölelő expedíció vezetője. A kutatócsoport azt is vizsgálja majd, hogy a szemetet lehet-e újrahasznosítani, vagy üzemanyag előállítására felhasználni.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint körülbelül 13 ezer darab műanyagszemét lebeg az óceán minden egyes négyzetkilométerén, ám a probléma öt óceánrészen, közülük is a Csendes-óceán északi vidéken a legsúlyosabb. A sűrű méregleves veszélyezteti az óceán élővilágát és a madarakat, valamint jelentős része mérgező vegyi anyagokat is tartalmaz - mondták a szervezők. "Ez azt jelenti, hogy az az apró műanyag részecske amit a hal megeszik, igazából egy kis méreg bomba" - mondta Woodring. Ennek eredményeképpen pedig rengeteg méreganyag kerülhet az emberek által fogyasztott élelmiszerekbe is.

MTI/Üzleti Etika