1971-ben, február 2-án írták alá a ramsari egyezményt. Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése, és az erre vonatkozó jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. Magyarországon eddig 28 terület került fel a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékére (köztük a Fertő-tó, a Balaton, a Velencei Madárrezervátum vagy a tatai Öreg-tó), összesen közel 234 ezer hektárral, ami az ország területének körülbelül 2,5 százalékát teszi ki. Mára az egyezményt aláíró országok száma 150 fölé emelkedett, a hatálya alá tartozó összes vizes terület csaknem eléri a másfél millió négyzetkilométert.

Az emberek rengeteg vizet használnak fel ivásra, főzésre, mosásra, de még ennél is több fogy olyan termékek előállítása során, mint az élelmiszer, a papír vagy a ruhák. A „víz-lábnyom” megmutatja a vízfogyasztás mértékét, a fogyasztó vagy a termelő közvetlen és közvetett vízhasználatát is beleértve. Az egyén, a közösség vagy egy üzletág víz-lábnyoma az az összes felhasznált vízmennyiség, amelyre az általuk elfogyasztott vagy előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások előteremtéséhez szükség volt. Egy kilogramm marhahús előállításához 16 ezer liter vízre, egy liter tejéhez pedig ezer liter vízre van szükség. Egy csésze kávé előállításához 140 liter víz kell. Egy kilogramm kukorica előállításához 900 liter vizet használnak fel. Egy kilogramm rizshez 3 ezer liter , egy kg búzához 1350 liter víz szükséges – írja a víztakarékosság.hu.

A vízproblémák gyakran szorosan összefüggnek a globális gazdasági struktúrával. Sok ország számottevő mértékben kiterjesztette a víz-lábnyomát, azzal, hogy olyan termékeket exportál máshonnan, amelyekhez sok vizet használtak fel. Egy nemzetnek van belső és külső víz-lábnyoma. A belső azt takarja, mennyi vizet vételez hazai forrásból, a külső pedig azt, hogy az általa importált termékek mögött milyen más országokat érintő vízfelhasználás rejlik.

Átlagosan egy ember 1,24 millió liter édesvizet fogyaszt évente, amivel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehet tölteni. Miközben jelenleg körülbelül 50 ország küzd vízhiánnyal, az Egyesült Államok lakói átlagosan 2,48 millió liter vizet fogyasztanak évente. A WWF jelentése szerint évi 619 ezer liter vízfogyasztással Jemen áll a legtakarékosabb helyen. Magyarország fogyasztása évi 750 ezer liter.

A WWF az Egyesült Királyságban készített egy tanulmányt, ami azt vizsgálja, hogy a szigetország vízfelhasználása mennyire veszi igénybe a környezetet, illetve a különböző fogyasztási cikkek, élelmiszerek felhasználása mennyire terheli azoknak a régióknak a vízkészleteit, ahol azokat előállítják, termelik. Nagy-Britanniában az egy főre vetített vízhasználat (víz-lábnyom) 4645 liter egyetlen nap alatt. Ennek közel háromnegyedét teszi ki a mezőgazdasági termékek előállítása során fellépő vízhasználat, közel egynegyedét az ipari vízhasználat, és napi 150 liter a háztartási vízfelhasználás (ezzel a 4645 literrel több, mint 50 fürdőkádat lehetne megtölteni) - írja a WWF.hu. Ebben az országban, ahol mindig esik az eső, a vízlábnyom becsült értéke a Temze teljes évi vízhozamának 49-szeresét adja. Ez a szám is arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyénre vetített vízigény elsősorban azért olyan magas, mert termékek előállításakor és megvásárlásakor a tiszta víz, mint természeti kincs felhasználását nem fizetjük meg.