A Millenáris Teátrumban rendezték meg az első Fenntarthatósági Napot a Magyar Telekom, a Merlin Energia és a Vegyél Vissza! együttműködésében. A nap a pozitív energia jegyében telt, vagyis (elsősorban) nem a problémákra helyezték a hangsúlyt, hanem a lehetőségekre és a már ma is rendelkezésre álló olyan megoldásokra, melyekkel egyénileg is sokat tehetünk földünk fenntarthatóságáért. A nap során tematikus beszélgetéseket, kiállításokat, illetve a résztvevők aktivitását is igénylő programokat szerveztek.

Az első, felelősségvállalásról szóló beszélgetés-csokrot Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára nyitotta meg. Szerinte, ha egy autót nem csak egy ember használna, hanem hat-nyolc család megosztana egymás között, akár tíz-hússzorosára növelhetnénk hatékonyságunkat. Hámori Zoltán, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány képviseletében saját szervezetük történetét osztotta meg a zömében diákokból álló hallgatósággal. Módszerük a közösségi tanulás. Önkéntes csoportok alakulnak és felmérik, saját környezetükben mit tudnak tenni a közösségükért (például faültetés, szemétszedés, idősek látogatása), közös döntést hoznak, amit aztán közösen hajtanak végre. Az 1999-es öthöz képest mára már 117 ilyen önkéntes csoport működik az országszerte. Szomolányi Katalin (Magyar Telekom) a fenntartható fejlődés kapcsán a gazdasági-társadalmi és környezeti értékek harmonizációjáról beszélt. Cége tevékenységei közül kiemelte, hogy 2004 és 2007 között csoportszinten 6 százalékkal csökkentették a széndioxid-kibocsátást, hogy a vállalatnál már 50 hibrid autót használnak, illetve, hogy Magyarországon elsőként nemrég PEM-cellás, vagyis hidrogénnel működő bázisállomást helyeztek üzembe a T-Mobile-nál.

A második beszélgetés témája a megújuló energia volt. Redzik Károly, a Hárskúti Megújuló Energia Központ képviselőjeként elmondta: céljuk annak megmutatása, hogy a különböző alternatív energiaforrások már léteznek, csak használni kellene azokat. Bemutatótermükben bárkit várnak, aki például szélgenerátort telepítene kertje végébe, vagy csak szimplán érdeklődik a napcella vagy a biomassza-kazán iránt. Szerinte első lépésben az energiafelhasználást kellene csökkentenünk (például kikapcsolni a tévét, ha nem nézzük). Ha mindenki ezt tenné, harmadával csökkenne az energiafelhasználásunk. Második lépés lenne a takarékoskodás (például energiatakarékos izzókkal vagy hőszigeteléssel), végül harmadsorban kellene azzal foglalkoznunk, hogy a lecsökkent energiaigényünket milyen megújuló energiával váltsuk ki. Németországban 20 ezer megawatt szélerőmű park van  - ami 15 Paks teljesítményével egyenlő -, nálunk 106. Míg külföldön büszkék az ilyen beruházásokra az azok környezetében élők, Magyarországon mindig van egy-két ember, aki megfúrja a beruházást akadékoskodásával. Egy hallgatótól érkezett egy felvetés, miszerint a szélerőművek veszélyeztetik a madarakat, mert nekirepülnek a lapátoknak és elpusztulnak. Radzik Károly szerint a probléma nem jelentős (nem jelentősebb, mint a villanyvezetékeknél), ők 25 tornyot vizsgáltak, és egy év alatt csak négy madár pusztult el ilyen módon.

Egyetlen nap alatt több energia jön a Napból, mint amire Magyarországnak szüksége van – tudtuk meg Varga Páltól, a napenergia hasznosításával foglalkozó Naplopó Kft. képviselőjétől. Napkollektorral hőenergiát tudunk előállítani, melyet fűtés, de még inkább melegvíz előállítására használhatunk. Bruttó fél-egymillió forintos beruházással egy átlagos családi ház melegvízfogyasztásának 60-70 százalékát elő lehet állítani. Tömöri Balázs (Greenpeace) szerint a technológia adott, a lakosság felkészült, már csak a döntéshozóknak kellene cselekedniük. Reményét fejezte ki, hogy a kvótakereskedelem révén sok pénz jön Magyarországra, amit okosan az energiahatékonyság fokozására és a megújuló energiákra fordítanak majd (utóbbi használatának arányát 2050-re 35 százalékra növelnék).

Passzív ház – élhetetlen panel?

Nyugaton az önkormányzatok presztízskérdést csinálnak abból, mennyire energiatakarékosak az épületeik és mire megy el az adófizetők pénze (már Magyarországon is megjelentek csírájában hasonló kezdeményezések) – hangzott el a beépített energia témájával foglalkozó beszélgetésen. Mihály György producer dvd-t készített passzív háza felépítéséről. A háznak kiváló a hőszigetelése (télen 4-5 ezer forintot költenek fűtés-rásegítésre), kis fogyasztású szellőzőgéppel juttatnak a belső térbe friss levegőt. A vezetékes vízigényük a felére csökkent, a mosdóvíz például tisztítás után visszaforog a mosógépbe és wc-be. A költségeket firtató kérdésekre válaszolva elmondta: a passzív ház építési költségeinek nem kell meghaladnia egy hagyományos ház építésének árát, csak többet kell rajta gondolkodni (azt azért hozzátette, hogy kitartónak kell lenni, a biológiai szennyvíztisztító engedélyeztetése például némi protekcióval 15 hónapig tartott).

A beszélgetés során felvetődött, hogy a különféle építészeti megoldások inkább vidéken valósíthatók meg, de akkor mi legyen a lakótelepekkel és a gangos pesti bérházakkal? Ertsey Attila, a KÖR Építész Stúdió vezetője szerint enyhíteni lehet a nagyváros bajait (megoldani minden problémájukat aligha), például szigeteléssel, vagy utólagos zöldfelületek elhelyezésével. Medgyasszay Péter (Belső Udvar Építészet) szerint egy panelház átalakítása sem lehetetlen, utólagos munkálatokkal akár 80-85 százalékos energia megtakarítást is el lehet érni. Király Zsuzsanna (Energia Klub) elmondta: fejben kell elkezdeni a változtatást. Szerinte az összes háztartásban találnak 5-20 százalék elfolyó energiát (régi hűtő, rossz izzó, rossz szigetelés stb.).

A nap utolsó beszélgetős része az utazáscsökkentésről és az új technológiákról szólt. László János (Magyar Kerékpárosklub) adatokkal bombázta a közönséget: 1 kilométer megtétele autóval 170, BKV-vel 135, míg kerékpárral 25 forintba kerül. Szerinte azért nem biciklizünk, mert a reklámok rabjai vagyunk. Az osztrák gyerekszobákban a játékok 66 százaléka autó. Az üzemanyag alternatíváját a hidrogénben látja Szakál Zsolt, a Quantum Energy képviselője. Víziójuk a benzinkutak mintájára megvalósuló H2 töltőállomások (vízből elektrolízissel állítanak elő hidrogént) sora Magyarországon, melyet elsőként a tömegközlekedésben szeretnének alkalmazni. A hidrogén alapú városi tömegközlekedés iránt számos ország érdeklődik már. A hidrogén meghajtású Toyota Prius már ma is valóság, a dán vezetők például 50 darabot használnak belőle - ott töltőállomás is van hozzá.

Az utazás alternatívái a „máshogy utazunk” (pl. bicajjal), vagy „nem utazunk” – mondta Simó György (Magyar Telekom). Utóbbi esetben az internet segítségével például videokonferencián vehetünk részt az odautazás helyett , sok-sok széndioxid-kibocsátást megspórolva, távmunkát végezhetünk, vagy a közlekedési informatikai rendszerek segítségével elkerülhetjük a dugókat. Hozzátette ugyanakkor, hogy a szerverek sokat fogyasztanak.

A beszélgetések közötti egy-másfél órás szünetekben a kiállítók standjai kínáltak programot. A Solarspot-rendszer használatával csövön át vezethetünk természetes fényt az ablaktalan helyiségekbe (több tíz méter hosszan is). Eme előny mellett további mellékhatás, hogy csökken az energiafelhasználásunk és a széndioxid-kibocsátásunk. Bemutatkozott a co2ntra is. A szervezetnél pénzért válthatjuk meg környezetszennyezésünket. Magyarország minden egyes lakójára átlagosan 7,8 tonna CO2 kibocsátás jut évente (például egy liter benzin elhasználása során 2,2 kiló széndioxid kerül a levegőbe). Ha valaki meg szeretné váltani saját kibocsátását, akkor befizet és a co2ntra az annak megfelelő egységet felvásárolja - így a kvóták mintegy elfogynak a nagy szennyezők elől.

Számos civil szervezet hozott magával tájékozató füzeteket, például energiahatékonysági, komposztálási tanácsokkal, vagy az E-számok hátterét taglaló írásokkal. A kiállított információs táblákról kiderült, hogy minden egyes élelmiszer vagy fogyasztási cikk, melyet több száz vagy több ezer kilométerről szállítanak hazánkba, tartalmaz egy virtuális „ökológiai hátizsákot”. Így kiderül, hogy például egy kiló Kínából származó fokhagyma ideszállítása közben 2,6 kiló üvegházhatású gázt bocsátottak ki. A brazil csirke esetében ez 2,2 kiló, az indonéz rizsnél 1,6 kiló, míg a marokkói zöldpaprika esetében fél kiló kibocsátást jelent.

Összességében elmondható, ha megvan bennünk a vágy a felelősségvállalásra, ma már Magyarországon rengeteg civil szervezetnél ki lehet élni azt, ahol az új ötleteket is tárt karokkal fogadják.

Üzleti Etika