2008. május 27., kedd
A CR Szerda sorozat aktuális klubestjén a korrupció volt a téma. A résztvevők szerint a korrupció nem csak pénzmozgást jelent, hanem kölcsönös szívességek hálózatának működését. Nem volt egyetértés abban, hogy a Magyarországon stagnál a korrupció és csak a feltárt esetek száma nő, vagy relatív romlik a helyzet. Szó esett arról is, hogy a magyar fogyasztók tudatossága minimális, ezért nem fognak bojkottálni egy céget, ha kiderül, hogy korrupciós ügybe keveredett.
A CR Szerda kerekasztal beszélgetésének vendégei voltak: Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár, az MNB egykori elnöke, Szombati Zsuzsa a Transparency International elnökségi tagja és Kriza Máté, az Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért igazgatója. Moderátor: Takács Júlia, az Atlantis Press, CSR Hungary ügyvezetője.
Takács Júlia: Kinek mit jelent a korrupció ma Magyarországon, hisz a fogalom kontinensenként és kultúránként is más-más jelentéssel bír?
Szombati Zsuzsa: A Transparency International Magyarország nemrég készítette el korrupciós kutatását, ahol 16 pillért vizsgáltunk meg közelebbről. Ilyen pillér volt például a média, a politikai pártok, a kormányzás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a bűnüldöző szervek, a sajtó, vagy a civil társadalom. Ezeket átvilágítva kiderült, hogy Magyarország demokratikus ország, de nagyon sok tennivaló van még a korrupciós jelenségek visszaszorításáig. Az üzleti szektort vizsgálva kiderült, hogy hazánkban a cégek korrupció nélkül gyakorlatilag nem tudnak működni; anélkül ugyanis versenyhátrányba kerülnek. Kölcsönös szívességek hálózata működteti az egész rendszert, tehát a korrupció kapcsán nem elég csak a pénzmozgásra gondolnunk.
A Transparency International Magyarország szerint a pártfinanszírozás kérdését minél hamarabb meg kell oldani - a jelenlegi törvény ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a pártok tisztességesen működjenek. Fontos az igazságszolgáltatás reformja is. Az igazságszolgáltatás függetlensége biztosított, azonban a működésében zavarok vannak, például a perek elhúzódnak, gyakran nem kellően előkészítettek a vádemelések, és ezek mind a korrupció virágzását segítik elő. A közbeszerzési törvény módosítása is elkerülhetetlen, azokat átláthatóvá, egyszerűbbé kell tenni (a közbeszerzésnek már a kiírás pillanatában tisztának kell lennie, ellenőrizhető feltételekkel).
Bod Péter Ákos: A mostani politikai berendezkedést egy olyan rendszer előzte meg, mely velejéig korrupt volt anélkül, hogy pénz cserélt volna gazdát. Az uniós tagság ránk kényszerít bizonyos eljárási rendszereket. Nehéz eldönteni, hogy a külföldi tulajdon "kitisztító" hatású, vagy a befolyásolás új típusait hozza be - kedvezmények, érdekbeszámítások, ígéretek formájában (például megpróbálja elérni egy cég, hogy a törvények úgy alakuljanak, ahogy neki megfelel, különben kivonul). Az uniótól, a külföldi tőkétől nem szabad azt a csodát várni, hogy az majd "kitisztítja" a gazdaságot. Ha például Kínába megy egy német cég, tudja, hogy illik ajándékot vinni. Ez Magyarországon már korrupció lenne, tehát országonként eltérő ennek a kultúrája.
Szombati Zsuzsa: A külföldi cégek megítélése nem lehet egysíkú, de mindenképpen hoznak magukkal egy üzleti kultúrát. Problémát jelenthet az, hogy lobbiként is fel lehet fogni, amikor a nagy cégek saját érdekeiket érvényesítik a közigazgatásban.
Kriza Máté: A gazdasági szférán belül a korrupció kényes téma, a cégek nem szívesen beszélnek róla. Mindenki emlékszik a legutóbbi botrányra, ahol a vállalati gyakorlat része volt az, hogy külön számlán kezelték a korrupcióra szánt pénzeket. Ez valószínűleg nem csak egy egyedi eset. Az átláthatóság, elszámolhatóság fontos, kérdés hogy kinek tudok elszámolni a pénzekkel: a részvényeseknek, a kormányzatnak vagy a civil szervezetek felé?
A magyar fogyasztó nem tudatos
Takács Júlia: A PWC Globális Gazdasági bűnözésre vonatkozó felméréséből kiderül , hogy a válaszadó magyar cégeknek közel 3,9 milliárd forint pénzügyi veszteséget okoztak az elmúlt két évben ezek a gazdasági visszaélések, s ebből 1,4 milliárd forint a korrupcióból és megvesztegetésből ered. A járulékos veszteségekről (reputáció helyreállítása, kommunikációs költségek) még nem is beszéltünk.
Kriza Máté: Magyarországon három területen merül fel ez a kérdés. Az első volt a privatizáció, majd a közbeszerzések, végül a Gazdasági Versenyhivatalhoz tartozó kartellügyek is ide sorolhatók. A cégek fenntarthatósági jelentéseiben ugyanakkor nincs arról szó, hogy az átláthatóság tekintetében milyen teendők vannak.
Takács Júlia: Kényszerítő erő csak a nyilvánosság lehet (média és civilszervezetek), a botrány? Milyen eszközök vannak még, hisz a prevenció Magyarországon hiányzik?
Bod Péter Ákos: A tisztességes vállalatvetés kapcsán fontosak az ajánlások - például az OECD ajánlás, illetve a tőzsdei tagságból következő ajánlás - tekintve, hogy nemzeti, nemzetek feletti regulátor most nincsen. A Gazdasági Versenyhivatal ugyanakkor másképp működik, mint az uniós tagságunk előtt: lett foga, és tud harapni (mögötte áll Brüsszel és a többi társintézmény). Fontosnak tartom tehát az ajánlásokat. Egy cég vagy követi azokat és kialakít egy jó gyakorlatot, vagy nem követi, de akkor indokolnia kell, hogy miért. A felső norma és alulról jövő civil érdeklődés talán satuba tudja szorítani a cégeket.
Takács Júlia: A belső kontrollmechanizmus hogyan működhet ideális esetben?
Kriza Máté: Kérdés, hogy van e kényszer. Nem vagyok biztos benne. A magyar fogyasztók tudatossága minimális, ezért nem fognak bojkottálni egy céget, ha kiderül, hogy valamilyen disznóságot csinál. Inkább a civil szervezetek tudnának valamit tenni. A nemzetközi trend ugyanakkor azt mutatja, hogy a cégek erre már figyelnek, fontos kérdés a brand megítélése kapcsán is.
Szombati Zsuzsa: A brand megítélése kapcsán szerintem is fontos, hogy mennyire átlátható egy vállalat. Lassan ez a trend Magyarországra is begyűrűzik. A Transparency International együttműködést ajánl - egyfajta minősítést - a cégeknek, ha vállalják, hogy tisztán és átláthatón működnek (például használhatják a logónkat). Jogsegélyszolgálatot is tervezünk működtetni, ahol a korrupció áldozatává váló vállalat tud jelentkezni, és tanácsot kap, mit tehet ellene. A Transparency International nem fogja feljelenteni a rendőrségen, nem megy oda a korrupcióra késztető félhez. A lényeg, hogy a korrupciós mechanizmusokat ki lehessen küszöbölni, így a jövőben el lehessen azt kerülni.
Kriza Máté: A korrupció kinek az érdeke Magyarországon? A vállalatnak, az államnak, az önkormányzatnak?
Szombati Zsuzsa: Erre nehéz választ adni. Elég magas a korrupció az informatikai beszerzéseknél. Az önkormányzatoknál pedig a közpénzek elköltése zajlik, illetve kisebb helyi közbeszerzések, melynek lebonyolítására gyakran nincsenek eléggé felkészülve.
Erős cégek kellenek a korrupció leküzdéséhez
Takács Júlia: A közép-európai régióban nézve hol tartunk mi a korrupciót nézve? Létezik már egy kontroll mechanizmus, vagy a nulláról indulunk?
Szombati Zsuzsa: Nehéz számokat mondani, Magyarországon stagnál a korrupció az utóbbi 10 évben. Noha az emberek úgy érzik, hogy nő, nem biztos, hogy ez így van. Lehet, hogy csak a feltárt esetek száma nőtt.
Bod Péter Ákos: A magyar stagnálást én kritikusabban nézem, én relatív romlást érzékelek.
A nemzetközi helyzet is változik, a csehek például rosszabb helyzetben voltak nálunk, de kezdenek kitisztulni. Abban az országban, amely privatizál, óriási a veszélye a korrupciónak. Megoldás lehetne, ha nem tűrnék el az érintettek a korrupciót. Jó lenne, ha a társadalomban lenne egy jó erős középvállalati kör. Ugyanakkor a magyar nagyvállalati körrel szemben (akinek tevékenységét lobbinak tartjuk) állnak az alultőkésített középvállalatok, akik erre azt mondják: másképp nem lehet versenyben maradni. Ahol a gazdaság, a saját cégek erőteljesek, ott ki lehet kényszeríteni a korrupciómentességet. De Magyarországon erre nem sok jelet látok, így pesszimista vagyok a helyezésünk javulását illetően.
Kriza Máté: A lobbitörvény nem jó arra, hogy lássuk, ki lobbizik, hiszen csak a hivatásos lobbistáknak kell jelenteniük, a cégeknek nem. A problémát a törvényalkotók nem tudják kezelni.
