A hiánypótló tevékenységet folytató alapítvány munkáltatói kezdeményezésre állt egy anyabarát lobbi szervezésének élére, felismerve azt, hogy a valamennyi érintett együttműködésére szükség van a kisgyermekes szülők munkaerőpiaci esélyeinek növelése érdekében.

A célt támogató munkáltatók meghívásával tartott első kerekasztal-beszélgetésben részt vett több, Családbarát Munkahely díjban részesült szervezet képviselője is. Mindannyian egyetértettek abban, hogy egymással, a kormányzati szféra képviselőivel és a munkavállalók érdekeit képviselő civil szervezetekkel való együttgondolkodás hozzájárulhat a kisgyermekes anyák munkaerő-piaci nehézségeinek leküzdéséhez.

Gyerekcipőben a családbarát szemlélet

Dr. Frey Mária, a téma szakértője elmondta, hogy hazánkban az 5 évnél fiatalabb gyermeket nevelő nőknek mindössze 30 százaléka dolgozik, míg Európában ez az arány 50 százalék. A tény, hogy a három gyermekes nők alig több mint 10 százaléka dolgozik, egyértelműen jelzi, hogy Magyarországon a gyermek- és munkavállalás alternatívává vált.

A jogi szabályozás hiányosságain túl ebben nagy szerepe van a munkáltatói környezet rugalmatlanságának, a családbarát szemlélet kialakulatlanságának. Pedig a kisgyermekes nők kiaknázatlan munkaereje jelentős gazdasági veszteségeket okoz makro és mikro szinten egyaránt. A munkaadók, a munkavállalók és az állam közös célja tehát egyértelműen a gyermeket nevelő anyák, illetve szülők munkaerőpiacon való nagyobb arányú részvétele. Ez azonban csak bizonyos akadályok leküzdésével, valamennyi érintett közreműködésével valósítható meg.

 

A nagyobb fokú flexibilitás igen fontos követelmény a munkaadók és a munkavállalók felé egyaránt. A munkaadók a rugalmas, illetve atipikus foglalkoztatási formák - részmunka, távmunka, állásmegosztás (job sharing), stb.- szélesebb körű alkalmazásával tudnának hozzájárulni a munkaerőpiacra visszatérni kívánó anyák munkavállalásához, a munka világába való fokozatos visszatérésükhöz, pályaújrakezdésükhöz. Ezen módszerek alkalmazásához a jogszabályi háttér megváltoztatásán túl a munkáltatók bevallása alapján a vezetői szemlélet és a humánpolitikai gyakorlat fejlesztése egyaránt szükséges.


A munkába visszatérni kívánó anyák részéről is fontos, hogy tisztában legyenek a munkáltató szempontjaival, és tudatosan készüljenek a munkába való visszatérésre. A munka világából hosszú időre kiesett nők támogatására azonban hiányzik az állami intézményrendszer.

Milyen megoldások vannak?

A kerekasztal beszélgetésen elhangzottak szerint a probléma sikeres megoldását szolgálná, ha:

- bővülne a gyermekintézmények hálózata;

- rövidülne a gyermekgondozási szabadság;

- a hagyományos családmodell helyett a szülői szerepek kiegyensúlyozottabban oszlanának meg a nők és férfiak között;

- tudatosulna a munkáltatókban, hogy költséghatékony a kisgyermekesek megtartása, a rugalmas munkaszervezés;

- a munkahelyi vezetők kiválasztása nem csupán szakmai szempontok szerint, hanem tényleges vezetői képességeken, hozzáálláson alapulna;

- a média nagyobb szerepet vállalna a tudatformálásban;

- ha állami intézkedések révén növelhető lenne munkáltatók érdekeltsége.

Ez utóbbiak közül átvehető lennének más országok esetében bevált gyakorlatok. Dániában például radikálisan csökkent a munkanélküliség annak a támogatott helyettesítési rendszernek köszönhetően, melynek keretében a tartós távollétek idejére munkanélkülieket alkalmazó cégek kedvezményekben részesültek, míg a munkanélküliek keresethez és tapasztalathoz jutottak. Ugyancsak követhető minta lenne a részmunkaidőre való áttérés alanyi jogának biztosítása a gyermek iskolakezdéséig.