2008. január 15., kedd
A csr-viták kereszttüzében a társadalmi felelősség létjogosultsága áll. A pro-és kontra érvek között közismerten az egyik véglet szerint a cégek profitszerző természetének mond ellent és pénzügyi veszteséget okoz a tulajdonosnak, befektetőknek. Mások szerint az egyetlen lehetséges út a jövőhöz, biztosíték az utánunk következő generációknak. Megint mások szerint fejlett gazdasági, társadalmi modellek sajátja vagy éppen a fejletlenebb országokban szükségszerű a megjelenése.
A szkeptikusok szerint vigyázzunk az emberarcú kapitalizmussal, hisz nem lehet tudni mikor mutatja meg igazi énjét, hisz a profit maximalizálásáért mindent megtesznek a kontinenseken átnyúló megacégek. Nos nem hiszem, hogy gazdasági, társadalmi fejlettséghez lehet kötni a társadalmi felelősség szükségességét és azt sem, hogy kizárólag egyéni felelősségről lehet beszélni, vagy kizárólag szkepticizmussal.
A cégek kulcspozícióban lévő mikroközösségek (akár multicégek, akár kis-középvállalkozások) egy organikus rendszer elemeként, melyek érték és normarendszert adhatnak a gazdaságban, társadalomban. Kérdés, hogy milyen érték-és norma rendszert legitimizálnak. Ha egy közösség felelős, akkor a közösséget alkotó egyének is ezt a felelős kultúrát, etikát közvetítik saját cégükön kívül is. Akár családban, baráti körben is.
Mivel a cégeket is egyének alkotják és felelős vezetőkből is állhat a menedzsment, ezért felelős cég is létezik. Még a szokásos közép-európai fáziskésés és a velejáró gyerekbetegségek pl. rövid idő alatt csr szakértők hada jelent meg-mellett Magyarországon is. Prahalad professzor, Kotler, Nancy Lee "jó cselekedet-jó üzlet" mottója életképes lehet a magyar cégek esetében is. Az, hogy Pandora szelencéje vagy jó értelemben vett trójai falóvá válik a csr/cr "kezünkben" tőlünk függ.
Takács Júlia
